Ifj. Laszlóczki László 2009. - pshe.eliveport.com

2009.12.02.

Ifj. Laszlóczki László 2009

Most, hogy közeledik az év vége, egyre kevesebben horgászunk, egyre kevesebb az élmény, így hát ráérünk nosztalgiázni. Ennek kapcsán beszélgettem ifj. Laszlóczki Lászlóval, aki nagyon szép versenyeredményekkel zárta az évet. Gondoltam, van miről bőven beszámolnia, biztosan szívesen osztaná meg élményeit másokkal is. Jelentősebb eredményeiről röviden és tömören biztosan hallhatunk majd a januári közgyűlésen is, de ennél sokkal többet tudhatunk meg egy általa megírt éves beszámolóból, amin keresztül a puszta tényeken kívűl egy kicsit Lacit is megismerhetjük. Levelét teljes terjedelemben tárom elétek annak érdekében, hogy az eredmények és érzelmek közül semmi se maradhasson ki.

"Szia, Csaba!

Mondtad, hogy írjak az OB-ről.

Hát, igazából az OB csak egy bő oldal lenne, inkább akkor az egész évről számolok be.

Mivel a sikeres 2009-es évet nem csupán magamnak köszönhetem, hanem megannyi sok embernek, így az egész évet leírom.

Az egész a májusi Top Mix Kupával kezdődött, ahol a Mária-csatornán sikerült közel 80 résztvevőből a 26. helyet megszereznem és ezzel együtt a „Legeredményesebb Ifi” címet is elnyernem. Itt értékes pontokat szereztem, amiket az Országos Ranglistán gyűjtögetek. Később a júniusi Megyei Ifjúsági Csapatbajnoksággal folytatódott a versenyzés, ami Szedresben volt a Holt-Sárvízen. Mivel én az ifi csb előtt néhány évvel horgásztam először és csak egy alkalommal Szedresben, így mondhatjuk, hogy nulla tapasztalattal ültem le a megméredtetésre. Az U18-as szektorban egy 9-est pecáztam. Korántsem voltam magammal megelégedve. Szerencsére Nagy Laci az U22-es és Mérges Máté az U14-es szektort toronymagasan megnyerték, így 11 ponttal mi állhattunk a dobogó legfelső fokára.

Eredményhirdetés - megyebajnok ificsapat - 2009

Jobbról balra - Mérges Máté, Nagy László, Várszegi Feri bácsi és én - megyebajnok ificsapat

Felemelő érzés, így utólag visszagondolva is! Külön köszönet a Mérges családnak, akik nem egyszer és nem kétszer tréningeztek a pályán, Várszegi Gábornak aki a sikerünk érdekében kevert nekünk egy kimondottan jó etetőanyagot a vízre. Megérte!

Néhány héttel később a Tolna Megyei Horgászválogatottal elutaztam a Velencei-tóra, az Országos Horgász Csapatbajnokságra (OHCSB). A másodosztály versenyét rendezték itt.

Koromnál fogva én voltam az U18-as versenyzője a csapatnak. Két nap tréning után és Várszegi Balázs segítségével vágtam neki a megmérettetésnek a korcsoportomban. Természetesen sokat segített a csapat többi tagja is, mint például Fotyék Peti, aki mind a két fordulóban mögöttem volt. Első napi 4-esem és a másnapi 5-ösöm összesen 9 pontot jelentett a megyének. Akkor sem voltam nagyon elragadtatva magamtól. Szerencsére a többiek úgy horgásztak, hogy összesítésben a 2. helyet szereztük meg, így feljutottunk az OHCSB I.-be! Kissé el voltam keseredve, mert a magamtól elvártnál rosszabbul teljesítettem. Sebaj.

A Velencei siker utáni héten Kunhegyesre mentem. A Sensas Kupa zajlott akkor, és én Magyar Szilárd egyik csapatában, a Milo II-ben horgásztam. A szálláson minden este órák hosszat beszélgettünk a kunhegyesi (telekhalmi) pályáról, hogy mi lesz a titok nyitja. Csapatommal a 8. helyen végeztünk. Elvárás nem volt, a lényeg, hogy ismerjük meg a vizet a közelgő Utánpótlás OB-ra és a Klubcsapatok Bajnokságára. Nekem rengeteget segített Magyar Szilárd, Faragó Robi, Faragó Zoli, Ivancsó Zsuzsa és Halász Szabó Imi.

Egy héttel később (vagyis egy nappal) visszatértem Kunhegyesre, de már az OB-re és egy egész más céllal. Kitűztem magam elé (már a tavalyi sikertelen OB után, Balatonbogláron, a Bugaszegi-tavon!) a válogatott keretbe kerülést. Sofőrként és egy remek háttéremberként eljött velem a pályát rendkívül jól ismerő és itt szép eredményt elérő Fotyék Peti.

Az U22-es kategóriába nevezett egyik barátom is, a dombóvári Somogyi Milán, aki velünk volt, és hárman vágtunk neki a hat napos – élménypecának korántsem mondható – versenybe.

Ő egy bravúros ötödik helyezéssel bekerült az U22-es válogatott keretbe! A három edzést követően kialakult hármunkban, hogy melyik lesz a jó etetőanyag, úszó, horog, a csali vezetése, a föld milyensége, a gumizás, a zsinór, az ólmozás, a csalik felhasználása, az etetés üteme…tudnám még írni, rengeteg apró dolog volt még, amik összeadódva sokat jelentettek, de akkor regény lenne. Meg kell említeni, hogy a kunhegyesi pályán csakis kizárólag rakósbottal lehetett rendes halat fogni, legalábbis az első két napon. A harmadik fordulóban snecizőbottal egerésztem, szinte a három óra nagy részében. Muszáj volt, hogy ne maradjak le. Bele a közepébe: pénteken sikerült megnyernem a szektort, de összetettben másodikként fordultam Kassai Adrián mögött, aki csak dekákkal ugyan, de vezetett előttem.

Országos Bajnokság - Kunhegyes - 2009

A második napon ismét sikerült a szektorgyőzelem nekem, evvel átvettem a vezetést Adriántól. Ugye mindkét napon más szektorokban ültünk Adriánnal és ő is nyerte mindkét nap a szektorát, így 2-2 ponttal osztoztunk az első két helyen. Csak a harmadik napon sorsoltak össze minket egy szektorba.
Mindenki azt mondta, hogy a bajnokságnak így kell eldőlnie. Igen, ez így igazságos. Számomra az utolsó percig nyílt volt a bajnokság. Vasárnapra egy frontot követően szinte teljesen eltűnt a hal a pályáról. Besorsoltam a szektor közepébe, Adrián a szélére. Köztudott, hogy a szektorok szélei általában sokkal több halat adnak, mint középen. Általában. De nem Kunhegyesen. Ez egy nagyon furcsa kivétel, de a széle ezen a pályán gyenge. Folyóvízről szólván ugye, „papíron” az alsó szélének kell a pálya legjobb helyének lennie. Adrián – az előző napokkal ellentétben - a sok hal helyett (2 kg!) fél kg körül fogott, így 5-ös lett. Nekem sikerült 86 dekát fognom, így csináltam egy 3-ast a szektorban. Amikor gratulált az a sok ember, rögtön a lefújás után még a mérlegelés előtt, akkor már titkon reméltem, de nem mertem még elhinni. Aztán jött Peti, kérdezte, hogy mennyi halam van. Mondtam neki, hogy nem lesz meg kereken egy kilo, de talán, talán, talán több, mint 60-70 deka.

Amikor lemérték a halamat, és biztossá vált, először apához mentem, átölelt, megszorított és csak ennyit tudott mondani: Megvan, kisfiam, megcsináltad! Magyar bajnok vagy!

Országos Bajnokságon Balla Laci (bronz) és Kassai Adrián (ezüst)

Természetesen alig vártam már, hogy Grétát megöleljem, aki ott ült mögöttem több, mint 3 órán keresztül, és csak szurkolt, de jó volt végre már Vele lenni! A győzelmi fürdőt sem úsztam meg…Később elrohantam Adriánhoz, aki épp pakolt, és megköszöntem neki, hogy megnyerhettem a bajnokságot! Nagyon jó kapcsolatunk van a Kassai családdal. Adrián apjával, Janival minden nap, mindent megbeszéltünk, szinte közösen készültünk. Még tréningezni is együtt mentünk egyszer, és megbeszéltem vele, hogy ha úgy lesz, és Adriánnal a dobogón állhatunk, a sorrend nekem mindegy. Nekem a keret a célom. Így is lett!

A héten minden nap beszélgettem Faragó Robival és a fiával, Zolival, még úszót is kaptam tőlük, ami igazán hasznos volt. Természetesen mindenki kivette a részét, nagyon sokat segítettek nekem. Édesapám tartotta bennem a lelket, a családom bíztatott, barátaim drukkoltak értem, barátnőm, Gréta izgult értem. Nem csak az országos bajnokságon, hanem egész évben, hittek bennem, amiből mindig erőt tudtam meríteni. Nagyon sokat köszönhetek nekik!

Pár héttel később, kipihenve az OB fáradalmait, elmentünk a Tolna Megyei Horgásztáborba, a Balaton partjára, Alsóbélatelepre. Hát, a szállás és csupán a küszök hagytak némi kívánnivalót maguk után, de az élmény, amit sok jó emberrel éltem át mindent kárpótolt. Gréta, Nagy Laci, Németh Isti, Patócs Gábor és még sok kedves arc; Milán és én rengeteget meséltünk az OB-ről a táborlakóknak, nagyszerű volt a hangulat.

Somogyi Milán, Fotyék Peti és Én

Később Bajára volt meghívásom, a Perfect Kupára. Itt (is) apa segített hasznos tanácsaival. Egyéni verseny volt, nem túl sok nevezővel, de annál inkább neves versenyzőkből állt a mezőny. Magyar Szilárddal és a csapattal készültem a versenyre. Apróhalas taktikát választottam, – néha jobb, szákos halakat is megfogva – 4-essel és 5-össel, 9 ponttal a 11. lettem. Magamhoz képest mondhatjuk, hogy jól szerepeltem. Ismeretlen pálya volt a Sugovica, de nagyon tetszett.

Aztán eljött a Megyei Egyéni Bajnokság. Pont aznap lettem 17, el is játszottam a gondolattal, hogy jó lenne megnyerni. De aztán nem nagyon erőltettem meg magam, mondván, egyszer ezt már megnyertem, és húztam két rossz helyet is, nem is nagyon aggódtam.

Pár nappal később meghívtak Bikácsra, a Jindra-tóra, a Nagydorog Kupára. Gréta révén ismerve valamelyest a vizet, készültem. Harminc nevező volt és a 4. helyet sikerült megszereznem. Boldog voltam, és örültem, hogy minden kedves helyi ember is örül a sikeremnek! Csak néhány dekán múlott a dobogó! Sajnos Gréta nem volt velem, de ha ez nem így van, akkor nem jelentett volna gondot megfogni a hiányzó dekákat! Nem baj, így is egy szép emlékkel gazdagodtam.

Augusztus végén jelenésem volt Győr mellett, Pér faluhoz közel, egy halastavon. Felmérő versenyre mentem a válogatott kerettel. Hatalmas nagy víz volt, tele ponttyal. Egész héten több, mint másfél mázsa halat zsákmányoltam, de így is csak az 5. helyet szereztem meg. Nekem az is jó volt, bekerültem a Magyar U18-as Horgászválogatott 5 tagú, világbajnokságra utazó csapatába. Ezen a versenyen is Fotyék Peti segített nekem.

Fotyék Petivel

A vb-csapatba kerülés után még ebben a hónapban került megrendezésre egyesületünk, már hagyománnyá vált háziversenye. Felnőttek között neveztem, mondván, ifiben már nyertem és ott nincs már 3 egymást követő évem, inkább a nagyok között próbálom ki magam! Az előtte való napokban ugyan felderítettem a terepet, de volt néhány dolog, amire verseny közben kellett rájöjjek. Második lettem, aminek nagyon örültem!

Elérkezett szeptemberben az év utolsó versenye számomra, a Maros Mix Kupa. U18-as kategóriába neveztem. Kevés hal volt a pályán, de sikerült egy 3. helyet „kikapálnom”.

Utólag értékelve az évet, szerintem egy 10-es skálán 8-as. Na, nem baj, mert mindig van miből tanulni. A 2010-es évben a világbajnokság lesz középpontban, ami az olaszországi Mantova mellett lesz megrendezve. Természetesen idén elbúcsúztam az U18-as kategóriától, jövőre U22-ben indulok már az Utánpótlás Bajnokságon. Nem tervezek semmit, a jövő év a tapasztalatszerzés éve lesz, mint mindegyik.

Köszönettel: Laszlóczki Laci"

Köszönet minden segítőnek, támogatónak! Gratulálunk az éves eredményekhez és hasonló sikereket kívánunk a 2010-es évben is! Irány a világbajnokság!

Jantner Csaba

vissza a címoldalra